Drégelyvár ostroma

Aligha akad magyar ember, aki ne hallott volna valamit Drégely váráról, illetve a hajdani véghely romjai alatti településről, Drégelypalánkról. Hisz olvashatunk e helyről történelmünk lapjain, szépirodalmi alkotásainkban, de szólnak nemzeti büszkeségünk őrhelyéről, emberségből s vitézségből példát adó hőséről, Szondi Györgyről, népballadák, legendák és mondák is.

Drégely nevét 1274-ben említi először oklevél Dragul alakban. A honti várbirtokot 1272 előtt királyi adományból nyerte el Szécsényi Máté fia, Morouth, de tőle elkobozták, mert a kunokhoz csatlakozva a király ellen 
támadt (Györffy Gy., 1987, 192 l.). Több leírásban is azt olvashatjuk, hogy a pusztuló honti vár helyett 1284-85-ben a Hunt nembeli Demeter felépítette a 444 m magasságban álló sziklavárat, s ez lett a megye fővédhelye. Amint azonban Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzában írja, "hamisnak tekinthető azon oklevél, mely szerint Ders fia és Demeter 1285-ben úgy osztozott meg birtokain, hogy Drégely vár két Drégely nevő faluval s egyéb tartozékaival (Bernece, Hont, Vece, Csalomja, Teszér, Hrussó, Jablonc és Podluzsán) Demeteré lett.

Adott időben Drégelyen még nem volt vár, a falu még nem kettőződött meg, és nem a mondott birtokosok kezén volt." Györffy szerint a várról először 1308-ban esik említés, amikor Csák Máté itteni várnagyait említik. (1987. 193 l.). Csák Máté 1321-ig tartotta hatalmában Drégelyt. Ezt követően királyi vár lett, egészen 1390-ig, várnagyságát a honti ispán viselte. 1328-ban egy Miklós nevő várnagy székelt Drégelyen, s 1332-ből ismert a község Szent Erzsébetről nevezett egyháza is, melynek papja 6 garas pápai tizedet fizetett. Albert király 1438-ban Pálóczy György esztergomi érseknek adományozta Drégelyt. Utóda Széchy Dénes megerősítette a helyet.

A mohácsi vész után ide menekült Várday Pál érsek, aki már helyőrséget tartott a várban, amit később a király is állandósított. Várday érsek nevezte ki Szondi Györgyöt a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává. Drégely fokozatosan a bányavárosokat védő végvárak előőrse lett. Sajnos, az országgyűlés által is elrendelt (1546) megerősítési munkálatok elmaradása miatt a hely nem tudott ellenállni a török túlerőnek, s hiába védte azt a legbátrabb magyar végvári hősök egyike, rövid időn belül elveszítette stratégiai jelentőségét.

 „Puszta vagy, ó kiomlott vér szent helye" 

1552. július 6-án Ali budai pasa több mint tízezer főnyi haddal indult Drégely felé. Körülzáratta a várat, s felszólította Szondit, hogy adja fel a harcot. Miután a kapitány a basa ajánlatát visszautasította, megindult a támadás. A törökök rövid időn belül elpusztították a külső várat. Július 9-én a magas kaputornyot is rommá lőtték. Ali Mártont, a nagyoroszi papot küldte Szondihoz, s kérte, beszélje rá a kapitányt a vár feladására. Szondi az ajánlatot ismét visszautasította, s a törökök szinte teljesen elpusztították Drégely várát, csak a kapitány két apródja, Libárdy és Sebestyén maradt életben, akiket Szondi már korábban Ali basához küldött, kérve, hogy életükről gondoskodjék.